A lehangoló lakhatási körülmények ellenére azért jártomban keltemben érdekes dolgokra lelek de nagy vonalakban változatlan a helyzet. A puravidás blogból már értesülhettetek a kalandokról nem is bonyolítanám a dolgot inkább csak annyit, hogy rendeződni látszik a lakásunk ügye. Az eddigi szitu az volt, hogy egy igen rossz állapotú nagyon is felújításra szoruló házban laktunk dohos falakkal és egyéb rágcsálok társaságában. Nos, a minap elköltöztünk egy házzal odébb a szomszédba ahol jóval európaiabb körülmények vannak. Nagy tágas nappali szagok helyett illatok, tiszta ágynemű és kellemes körülmények. Mindezek ellenére a sejtésem jó volt és a városkában tartózkodó egyéb külhoniak sem bírják az egyhangúságot és ki azért mert nem vált be raft guideként ki pedig egyszerűen a nulla ingerencia miatt teljes letargiában arra döntésre jutott, hogy elhagyja az országot idő előtt.
Mi a napokban utazunk el a csendes óceán partjára ahol mindig süt a nap és fehér a homok. Gondoltam én, de ez nem igaz mert a homok barna és a nap sem süt mindig az első ott töltött délutánon egy hatalmas felhőszakadásban volt részünk.
"A part"
"Esőben ázva"
Víz alul, felül, de a hőmérséklet az odahaza megszokott eső/ lehűlés kombótól annyiban különbözött hogy itt csak a levegő lett párásabb a hőmérő higanyszála nem mozdult semerre sem. Az útikönyvek azt írják az általunk látogatott helyről, hogy Jaco (ejtsd: Háko) a partvidék Sin City-je. A helyet néhány esztendeje a szörfösök fedezték fel maguknak ma sem áll csupán egy, a parttal párhuzamos utcából ahol mindent meg lehet kapni, amire a dollároktól hasas zsebű amerikai fogyasztó vágyik. Miután az világ csavargói és egyben az amerikaiak is elkezdték látogatni a helyet ezért minden más vonatkozó iparág, mint prostitúció és drog valamint a túrizmus is kiépülni látszik a környéken. Számomra egy lepukkant balatoni partszakaszra emlékeztetett ennek fényében és hangulatában lógattuk lábunkat az első estén de a hangulat ellenére nagyon jót ettünk a Los Amigos nevű helyen. Másnap aztán megérkezett Krajcsó úr is a társaságba, ugyanis neki az indulásunk napján még sürgős túravezetni valója akadt valami folyón. Nos mikorra a brigád egybe gyűlt, jómagam is felfedeztem az útikönyvben a tartózkodási helyünktől 5 km-re fekvő Playa Hermosa nevű partszakaszt amiről csak annyit írnak, hogy nem kezdő szörfösöknek való és nem a legjobb hely egy kellemes délutáni fürdőzésre a nagy hullámok miatt. Minekután a hullámszörfben igen kezdők vagyunk és úszni is szeretünk másnapi bodyboardozásunk* helyszínéül a fent említett helyet választottuk. Rá kellet jönnünk, hogy a helyiek a Sin Cityvel, az útikönyvünk pedig a „monster wavekkel” kapcsolatban túlzott. Az igazság az, hogy azért nagyok voltak, de koránt sem szörnyetegek.
"Máté és az áradat"
"Szörf ördögök"
Az egész délutánt és a másnap délelőttöt is a parton töltöttük, a képek magukért beszélnek. A nap hétágra sütött és én az európai télben fehérre kopott testemet féltve egy fehér lycra pólót vettem fel hogy nehogy nagyon leégjek. Ezzel nem is volt gond, megvédett a nap erős sugaraitól ellenben a többiek a csupasz felsőtestükkel hemperegtek a deszkán és ennek következtében a hasukról teljesen ledörzsölődött a bőr amelynek élvezeti értékét a sós víz nagyban növelte.
"Elzárták a gázt...Na és?"
Az sósvízi élvezkedés végeztével a boardokat visszavittük a kölcsönzőbe és épp hogy lekéstük a buszt ezért volt két óránk várakozni a következő buszra. De az idő mintha röpült volna, ez nagyban köszönhető a buszon való elszenderülésemnek, úgy tűnt mintha hipp-hopp hazaértünk volna. Alant a képek a hullámok megzabolázása közben készültek. Köszönet érte Bivalynak és vízálló kamerájának.
*bodyboard: szörfdeszkához hasonló vízi jármű a hullámok meglovagolásának elvén működik. Jóval rövidebb mint a normál szörfdeszka és „csak” hasalni lehet rajta.
"Flóra" (nemtommi)
"Vagány szörfmagány"
"Itt a vége fuss el véle"
Máté.
