San Jose túl messze van…
Az első és egyben egyetlen nekifutásra akár azt is gondolhattam volna, hogy szinte elérhetetlen távolságban lesz a Costa ricai főváros. A párizsi reptér bürokráciájának útvesztője állta az utamat és istennek nem akart engedni. Mielőtt bárkinek is kétségei támadnak a nagy ÓÓÓmerikába nem megy ám úgy csak a ki-be utazgatás, hiszen a vízummentesség ellenére is mindenféle elektronikus jóváhagyó rendszereket (ESTA) kell igénybe venni. Mindez meg is történt még magyar honban, az internet segítségével, hiszen ez a rendszer csak ekképp érhető el és aktiválható. Minden ESTÁ-s figyelmeztetés ellenére is kinyomtattam a jóváhagyást, amely a belépésemet engedélyezte. Tartozik még hozzá egy kérelemszám, na megy egy komplett adatlap amelyen a vízumkérő adatai szerepelnek. Na ez utóbbi nekem nem volt(!) Ez a dologban a vicces. Én csak nagy lazán kiballagok a reptérre, zsebemben minden, szerintem szükséges pecsétes papírral, annak rendje módja szerint jelentkezem is a chek-in pultnál, ott jól leellenőriznek: hova, kivel, honnan, miért, mikor…
Ez rendben is lenne, akkor kérik az ESTA doksit. Azt a papírt, amelyre az internetes oldal több helyen is felhívja a figyelmet, hogy NEM szükséges kinyomtatni, mert NEM lesz rá szükség!
Adom a papíromat (csak a jóváhagyás és a kérelemszám néhány sora) néznek rám: hol a többi oldal? Mondom nincs több oldal ennyi van. Erre ők: ok semmi gond akkor: viszlát! Erre én:?!?!?!
Oké mondom azért ebből valami jobbat kellene kihozni. Erre valamiért nagyon segítőkészek lesznek és mondják mit tegyek: Menjek a nyilvános internet boxhoz ott töltsem ki újra a neten és csak kattintsak a nyomtatásra és már mehetek is a fedélzetre. Jóóóó, örülök, mint az a bizonyos majom, indulok a netező helyre. Odalépek ott áll egy srác néz bambán bele a világba, kérdem, hogy használja e a gépet, mondja hogy használná de nem nyomtat az istenátka mert elfogyott a papír vagy a tinta vagy mindkettő.
Bakker.1.
Rohanás a másik boxhoz, pénz bedob,masina beindul, de nem működik a billentyűzet!
Bakker.2.
Jó mi legyen? Van nekem saját laptopom, van wi-fi is benne, nem gond majd azon megcsinálom, lementem egy pendrivra és valahova bekuncsorgom magam kinyomtatni.
Gép bekapcs, hálózathoz csatlakoz, jelszót kér… ANYÁÁÁÁD!!!
Bakker.3.
Próbálok mindent, jelszó nuku. Végül visszavágtatok a nyomtatni nem képes berendezéshez, gondoltam majd lementem ott a pendrivera gondolom én naív... Na ezt nem teszi lehetővé a butított rendszer.
Bakker.4.
Uccsó reményem, hogy bemegyek a Continental Airlines irodájába, akiknek nem kevesebb, mint 225 ezret fizettem a tetves repülőjegyért, de ott olyan farral álnak a problémámhoz, hogy csak a continental iroda üvegajtaja előtt hagyott 80 literes zsákom meg az evezőmet firtató, két méteres légionárius, kezében géppisztollyal térít észhez. This is your csomag? Csoda hogy pofán nem vág puskatussal….Jegyzem a continentalos nő jobban megérdemelné….
Bakker.5.
Kitántorgok az irodából épp akkor zár a chek-in pult.
Bakker.6.
De ez az utolsó bakker, mert nincs más választás, fel kell jutnom a gépre! Végül odamegyek az eddig is nagyon segítőkész ( Ő segített abban hol mit nyomtassak, mit csináljak) filippinó faros macához, mondom neki mi a szitu, Ő meg mondja don’t fos elintézi. Bemegy a continental irodába, a nyomorultat aki nem akart segíteni kifizeti egy gyilkos pillantással, majd mosolyogva visszajön egy fénymásolt lappal és az útlevelemmel, apró körömnyi leszedhetetlen rózsaszín kis matricát ragaszt az útlevelemre és annyit mond good luck! Vagy good suck de ezt már nem értem pontosan, majd betaszajt a folyosóra. Még fél szemmel látom hogy a chek-ines fekete szépségnek mutogat valamit, meg rám is hadonász, majd mikor odaérek úgy bánnak velem mintha Barack lennék Obama öntettel.
A lányka a pultban addig nyomogatja a gépet, hogy elintézi, houstonban nem is kell a csomagjaimmal törődni, csak át kell szállnom a San Josei gépre és usgyi a trópusokra. Még a második beszálló kártyámat is megkapom, tehát csekkolnom sem kell houstonban csak Vamos a géphez. Beszarás de így is történt J Az amcsikon simán átjutottam, igaz, hogy minden ujjamról lenyomatot vettek és mint a filmekben, jobbról, balról, elölről lefotóztak de egyebet nem akartak tudni. Most itt ülök a repülőgépen és kopogom a mini irodámon a blogolnivalót. Tehát Párizs, Houston, San Jose kipipálva. Már csak Turrialbába kell eljutnom valahogy.
Ez már a következő bejegyzés…
Kanadai tájék felett.
Főnök! Társaságot kaptunk...
Égi hómezők felett...
