Sziasztok!
Az eddig örömködések és mindenféle vidám, életteli és pozitív történéseket egy kellemetlen szituáció árnyékolta be itt a boveci völgyben. Senkinek sem kívánom, hogy mindazt megtapasztalja amit jómagam megéltem a minap a Susec kanyonban. Aki volt már kanyoningolni a szlovén tájék ezen szegletében az tudhatja, hogy a víz évezredek óta vájt útját járva az ember találkozhat síkos kövekkel, kisebb-nagyobb ugrásokkal. Ez így volt az ominózus hétvégén is. Hat emberrel indultam útnak a kanyonba egy kis adrenalin kalandért. Az idő jónak mondható volt, az emberek mind edzettek, volt katonák készenléti rendőrök, szóval volt kondi és mentális felkészültség is. A balesetet szenvedett személy pont nem tartozott az előbb felsoroltak közé, de vele sem volt semmi gond. Nem fáradt különösebben a mászás közben sem. Szinte minden extra és alternatív ugrást, csúszást válogatás nélkül bevállaltak és meg is csináltak. A kanyon végénél jártunk már, az utolsó két nagyobb falat volt hátra. A sokak által csak üstnek vagy kútnak, esetleg barlangnak nevezett kb 5 méteres csúszda amely egy barlangba érkezéssel végződik na meg a 12 méteres utolsó szupercsúszás. Ez utóbbi kimaradt mindenkinek az életéből mert a sajnálatos eset a kút előtt egy ártatlannak nevezhető helyen esett meg. A kút előtti medencéhez vezető úton a továbbiakhoz képest, apróságnak is tekinthető akadályokkal kell megküzdenie a túrázónak: úgyis mint egy kapaszkodó kötéllel biztosított lépcsővel, valamint egy lemászással a kút belépő medencéjét megelőző kis csobbanóba. Ebből a csobbanóból egy kanyarodó kis csúszda vezet a kút medencéjébe. Na itt történt az ártatlannak tünő eset. A csapat első tagja már lent várakozott mikor a második induló, a kis csobbanó utáni csúszdán egy rövid, de nagyon nem viccnek szánt kiáltás után közölte hogy eltört a lába?! Nézek nagyban és indulok lefelé a sérült ember irányába, látom hogy tényleg nem vicc, az első benyomás beigazolódott a srác tényleg nem humornak szánta a kiálltást. Viszont a szitu sem volt vicces mert maximum a többi vendéget és a magamnál hordott felszerelést tudtam használni. A neoprén ruhán keresztül amit láttam, nem tűnt vészesnek a dolog, levágni nem akartam a nadrág szárát, azt gondoltam, hogy az is tart valamennyit a sérült végtagon. Orvos nem vagyok nem is nagyon kerültem még hasonló helyzetbe de azt tudtam az idő az a luxus amit nem engedhetek meg magamnak. Gyorsan végiggondoltam a helyzetem és hálát adtam az égnek hogy nem a kanyon közepén vagy felső szekciójában történt az eset mert akkor nem semmi reszkjú kelett volna a helyzet megoldásához. Az eddig minden alkalommal magammal vitt, csak nyűgnek számító telefon, most nagyon jó szolgálatott tett. Gyors hívás a földi kiszolgálásnak és nem telet bele 5 perc a busz máris a kanyon parkolójában volt. Tudtam az előttem haladó csapatra már nem számíthattam, ők már kiértek a kanyonból, viszont az utánunk jövő csapatban két megbízható embert is magam mögött tudtam akik később hathatós segítséget nyújtottak a reszkjúban. Röviden a megoldandó egyenlet:
- Mentendő személy 90 kg, feltételezhetően törött lábbal biztonságba helyezése és ellátása.
- Szintkülönbség1: 1 x 3 méter a kút medencéjéből felfelé kiemeléssel, a munkához kevés helyel.
- Szintkülönbség2: 1 x 20 méter szint egy keskeny és csúszós erdei ösvényen hordággyal 4 ember segítségével.
- Kijuttatni a többi túrázót is biztonsággal a kanyon alsó harmadából.
- Szakszerű segítséget hívni.
- Lehetőség szerint óvni a felszerelést.
A sors kegye vagy határtalan szerencse, hogy a kanyon parkolójában állt egy szlovén katonai mentő. Benne ápoló meg minden ami kell. Erről a tényről a földi kiszolgálás tájékoztatott telefonon valamint, az időközben a legrátermettebb túrázó vezetésével a kanyon ezen részétől a parkolóig vezető gyalogösvényen leküldött többi túrázó is. Oksa, akkor a helyzet az ösvénytől lefelé meg van mentve. De ki kell emelni az embert az ösvényig ahol vákumozni és hordágyazni lehet ami persze három méterrel magasabban húzódott mint a medence ahol a sérült volt. Szégyen, de egy dobózsákon, 2 karabineren és 2db beülőnek is használható körszövött hevederen kívül nem volt nálam más. A felhúzás helyszíne felett épp a sziklafalból mered az ég felé egy fa, ami standnak tökéletes volt, máris készült a csigarendszer, visszacsúszásgátló nélkül(!), de nem volt más választásom csinálni kelett. Heveder a srácra fel, dobózsák rögzítve beülőn, standon egyaránt, első próba...ketten húztuk de vészesen hátradőlt a mentett személy a sziklafal ellenére ami a háta mögött húzódott. Ekkor eszembe jutott, hogy a mentőmellényt ugyan nem túl biztonságos de teljes testhevedernek lehet. valamelyest használni. Rögzítettem a vállpántokat a kiemelésre használt kötélhez és máris stabilabb volt a helyzet. Időközben újabb telefon, hogy ugyan hosszas unszolásra de elindult katonai mentő egy lábra tehető vákum matraccal és egy hordággyal fel a helyszínre. Ekkor már nagyban muzsikált a Z-Drag és húztuk a sérültet kifele, de nem volt könnyű és vicces a helyzet bár ez nagyban betudható, hogy a bajba jutott nagyon nyugodt volt és mindenben segítőkésznek mutatkozott nem hagyta el magát. Időközben megérkezett az utánunk kanyonozó csapat is. Két hatékony segítővel gazdagodott a reszkjú tím akik közül egyikük később az esemény fotósává lépett elő. Ezúton is köszönet a völgyben dolgozó Argentín és Costa Ricai, Ernesto és Pablo segítő kezeinek. Miután a törött lábú túrázó az ösvényen volt usgyi fel a lábára a vákum cucc és máris rögzítve a törés, a képeken látni a szlovén katona -mint később kiderült ápoló- vette kezelésbe a mentés “orvosi” részét. Mire kikászálódtunk, iszonyat kemény munka árán a kanyonból a csúszós keskeny eső utáni ösvényről már a parkolóban voltak a polgári orvosok. Nehezítette a helyzetet, hogy az ösvényen a sérültet úgy kellet vinni, hogy a feje legyen lejebb mint a sérült végtag ezért az elől cipelő emberekre hárult a legtöbb súly. Persze hely az nuku, szinte senki nem fért el a másik melett,mögött előtt. Minden cipelő embert egy másik fogott, hogy a beteget a hordággyal együtt ne rántsuk magunkkal az ösvény meletti hegyoldalba. De azért fogcsikorgatva lejutottunk a mentőautóhoz. Na itt már vidáman harapta az olló a neoprént, a srácba még egy infúziós oldatot is bekötöttek. Szerencsére a hideggel nem kellett harcolni, a kihülés mint probléma nem lépett fel. Közben a helyszínre érkező rendőr már engem és a többi túrázót meg a katonát kérdezgette, hogy s mint történtek a dolgok na meg rögzültek az adatok a noteszkába is bőszen. Innen már csak a korházi hercehurca volt hátra. Első lépcsőben a Tolmini ügyeletre vittek minket mert ott döntöttek a további lépések tekintetében. A Bovec – Tolmin transzfer közel 60 eurós költségét a beteg térítette a saját bankkártyáról, természetesen számla ellenében. Fontos illyen esetben mindig legyen számla vagy igazoló irat a pénzről, különben a biztosító beint és leshetjük a pénzünket. Ezután tovább autókázás a Sen Peteri kórházba. A hétvége ellenére nagy nyugodtság, nem nagyon törtek a túristák és a lokálok semmit sem darabokra magukon aznap. Gyors diagnózi s a röngen után az eredmény: műtét egy órán belül (!) A történet a következő ha jól értettem akkor a szárkapocs csont törött el közvetlen a térdkalács alatt és a sípcsont pedig a boka felett de az a törés egy ben egy hosszanti repedés is volt a térd felé. Ezért volt szükség a fémlapocskás szegecselésre. Az előzetes orvosi jóslások szerint két hónap kényszerpihenő fekvőgipszel. A műtét utáni, lábadozásokkal teli napok eseménytelenül teltek a Sen Peteri kórházban, néhány telefonhívás a biztosítótól valamint a sérült srác barátainak helyzetjelentései. Semmi több. Azóta hazaszállítás is megtörtént, gondolom a határig szlovén mentőszolgálat onnantól pedig a biztosító megbízottja vagy a magyar egészségügy vette kezébe a dolgot. Mindenki csak a legjobbakat nyilatkozta a biztosító hozzáállásáról és a kórházban történtekről. Végezetül a rengeteg szerencsés és kedvező tényező pozitív befolyásának köszönhetően “csak” egy komolynak mondható lábtöréssel lettünk gazdagabbak. Viszont én még rengeteg tapasztalattal is. Azóta sokak szerint feleslegesen, sokmindent viszek magammal a kanyonba amire “minek azt a sok szart hurcolni” felkiáltással sokan megmosolyognak...remélem nem lesz rá szükségem soha...
Reszkjú fotók alant láthatóak by: Ernesto (ARG)
Az esemény leírása és a fotók a résztvevők beleegyezésével került közlésre!
Üdv:M.
A hordágyra várva.
Vákumozás szlovén módra.
Hordágyra emelés.
A szállítás nehézségei...
Polgári mentősök akcióban.
Bámész tömeg.
A mentős aki csípőből tüzel a neoprénra.
Üdv.MAz esemény leírása és a fotók a résztvevők beleegyezésével került közlésre!
