Sziasztok!A boveci kiköltözésem kapcsán volt szerencsém feltűnni az elmúlt hónap elején a völgyben. Miután félig-meddig sikerrel lerendeztem az apartmanom hátramaradott bokros teendőit, a borús idő ellenére kerékpárra kaptam és a már egy napja tartó IRF tanfolyáshoz csatlakoztam, azon nem titkolt szándékkal hogy az esetleges Trip Leaderi minősítést megszerezzem. Ezen irányú terveim egyenlőre beteljesületlenek maradtak mert az egy hajónyi „tanoncok” , létszám tekintetben kevésnek bizonyultak a head guide feladatainak tanfolyamba iktatásához. Ezért maradt a „hálátlan” feladat a transzferezés és a fotózás. Igazából örültem is, hogy borús időben is kattintgathatok egy kicsit és próbálgathatom a gép képességeit, mert hova lenne a világ ha esetleg fotós-kajkos munkára adnám a fejem és nem tudnám mit hova nyomjak ha esik az eső. A tanfolyamon résztvevők közül mindenkit ismertem, gyakorlott evezősök, régi vadvizesek.
Írásos formában nevük maradjon homályban, a képek sokasága úgyis mindent felfed majd kíváncsiságotok előtt. A vizes gyakorlatok a soca felső folyásán kezdődtek, méghozzá a szigorúan környezetvédelmi területen, ott ahol még senki sem evezett a csapatból. A vízállás lehetővé tette, hogy ezen a szakaszon gyakoroljanak a guide jelöltek.
A felső, ismeretlen szakasz a tréning helyszíne.
Gazsi nagyon jól választott a helyszínt illetően hisz aki legény a soca unásig evezett kereskedelmi szakaszain és gyakorlottnak tartja magát ww IV-V-ös vízen az valóban gyakoroljon, bizonyítson is olyan szakaszon. Mindenkinek láttam az arcán az ismeretlen folyószakasz iránti tiszteletet és a tartást is a zúgókat illetően. No meg aztán még egy tényező ami nem igazán illett a képbe: a szakasz szigorúan tiltott evezés tekintetében(!) ,na azért azt nem állítanám, hogy állandó menekülés volt az evezés de azért ahol lehet siettünk a beszállással, hogy ne legyünk szem előtt. Folyamatosan kísértem a csapatot, a buszban pedig ott volt a bringám is, arra az esetre ha csak az akcióktól távoli helyen tudok megállni a busszal akkor se maradjak le egyetlen pillanatról sem.
A fiúk fáradtak voltak az előző napi 8 órás evezéstől ez látszott is az ismeretlen szakaszon esés-kelésen is. Nem irigyeltem őket, mindenkin két réteg neoprén volt mert a mai napra tervezték be az úszás, úszva mentés gyakorlatait is. A vízen végrehajtott gyakorlatok: ki és beállás limányba, traverz előre hátra, vonalolvasás és végrehajtás, evezés aktív és passzív legénységgel mentés technikák hajóval és anélkül, kötéllel és anélkül. A gyakorlatok többsége sokunkra ráférne ,hogy mindennapi rutin vagy beidegződés váljon belőle. Persze nem minden túrán ülnek tehetetlen tömegek a raftban és nem kell minden egyes körben hatodolós erőátviteli csigarendszereket építeni de azért jó ha rutinszerűen tudja ezeket az ember. Nem az ingyenes reklám helye, de azért itt hívnám fel a figyelmeteket, hogy nagy valószínűséggel a jövő hónapban (Június) az IRF szervez egy worksopot a socán. Sok mindent lehet ellesni nagy tudású világ járt evezősöktől, instruktoroktól Helyettem és a betűim helyett azonban beszéljenek a képek.
Bivaly szerint ez a szakasz sz@pás lesz!
Raft flipper!
Sziklára dőőőőőől!
Na ott aza a limány, feltapadásból limányba állás.
Raftmagány!
Szakértsünk, tervezzünk vonalat!
A közepén? melyik közepén??
A fotós apró öröme, végre valami nem mozog,folyik, esik-kel....
Ismerős arcok.
Biztosítás, biztonság! Régi szlogen most is érvényes.
Rope rescue!
Endrú vizen jár!
Raft Hopp!