.: 2008. ápr. 10.

Hola!

Hazaérkezésem után még jópár fejezettel adós vagyok a chilei utazásommal kapcsolatban lassan pótolni igyekszem mindezt. Az alábbi írás még az egyik reptéren készült:
Nos a helyzet az, hogy nagyon sok időm nincs sajnos... most itt ülök a Santiagói reptér tranzit várójában és a Bloggal való elcsúszásomat próbálom pótolni. A magyarokat nagyon is megnézik mostanában mert jónéhány nyomorult, aki úgy gondolta, hogy a drogcsempészet könnyű pénzét kívánja zsebébe tömni, hát mit ad isten lebuktak a barmok. No de ez legyen az ő bajuk minket nem "bántottak" sokak nagy örömére a teljes testüregmotozást is megúsztuk. Vranek itt hever melettem és durmol, jó szokásunkhoz híven mindenünk szerteszét dobálva és a váró terem padsorait ártendezve pukkasztjuk a polgárt, szerte széjjel :-).
Sajnálattal az utolsó napok internet hiánya miatt nem igazán volt lehetőségem jelentkezni, az is hozzátartozik az dologhoz hogy a végjáték itt Argentínában és Chilében egy kicst otthon ízűre sikeredett. Egy kedves ismerősöm mondotta volt, hogy Ő azt szeretni ha az utolsó pillanatban is utazó, túrista tud lenni, még a leszálló gépen is az utazás kell hogy átjárja. Tudatosan nem hagyja az otthoni dolgokat beférkőzni az agyába. Nekem sajnos nem sikerült mindez, az otthoni dolgaim félbehagyottsága és a jövőmet illető tervek és változások, agyamba beékelődött részletei miatt.
Azért mindent megteszek, hogy képekben és némi nemkívánatos szöveg társaságában élvezni tudjátok a "Fután" töltött kicsit hosszabb időt mint egy hét. Már az érkezésünk is egyszerűen filmbe illő volt hiszen Futaleufu falu semmi más mint egy nagy marketingfogás. Fizikailag körülbelül 100 házból áll meg egy főtérből. Minden 3 szor olyan drága mint az egyébbként a chileiek szerint is drágának mondott eddigi főhadiszállásunknak kikiáltott Puconban. A világ vége, futaleufu esetében valóban szó szerint értendő. Nem megy oda busz csak egy héten egyszer, néha az sem, a helyi bodega ahol elméletileg a busztársaság "székel" az egybe van nyitva egy vegyesbolttal na és még ez a helyiség ad otthont a chilei tengerpartról szerte induló kompoknak is illetve a helynek ahol jegyet lehet rájuk váltani. Tényleg mint a filmekben amikor kiszálltunk a Taxiból(!) -ugyanis azzal mentünk, hogy ne kelljen 4 napot várnunk a buszra- az idő borús a szél hordta a port a néhol aszfaltos néhol pedig döngölt földdel borított utcákon. Persze ezek az utcák néptelenek sehol senki, sehol semmi mozgás! Jó, hogy ablaktáblákat meg kitárt ajtókat nem csapkodott a szél, ördögszekereket kergetve a lábunkhoz. Első állomásunk és csalódásunk a nagy amerikai álom, Chris Spelius bázis a volt az ExChile.com hosteriája (hostel). Bazi jó hangulatú épület, igazi "gyertek amcsik ez a világ legnagyobb játszótere feeling" Az árak ehhez mérten igen borsosak. Az egész fután töltött idő alatt annyiért laktunk egy magánházban amennyi egy éjszaka lett volna a puccos amcsicsalogató helyen. De nem ez a lényeg szerencsére ezt a tanulópénzt nem fizettük meg. Némi támolygás és az olcsó szállásra való becuccolás után, megleltük az egyik helyi céget aki kajakbérléssel is foglakozik. Az Futaleufu explore egy nagy amerikai kalandor és életművész tulajdonolja a neve Josh Lowry. Nem vagyok elájulva a fickótól, igaz senkitől nemvagyok elájulva, de szívesen írtam volna a nevét nagybeűvel. Amit ez az 56(!) éves fickó mutatott evezés és vízismeret tekintetében az lenyűgöző volt....
Folyt köv....
M.

Hosszú az út a Futaleufuig.