Sziasztok!

Összejött a Liucurán a Trancura egyik mellékfolyóján az evezés. A beszálló hely egy síkvizes, kis nyugodt rész. Kristálytiszta víz, alpesi környezet a folyóba futó meredek hegyoldalak szegélyezik a folyót. Nagy „ausztria feeling” volt az egész örömevezés. Hárman indultunk evezni, Lucsó, Csaszi, valamint jómagam. A beszálló mellet közvetlen egy hatalmas, de szelíden forgó vízikerék termeli az áramot a közelben álló kis luxuslaknak. Tovább csorogva bebizonyosodott a helyi folyóerősség osztályzás túlzása, amely a Liucura kristály kék vizét III-as osztályba sorolja. Mindannak ellenére, hogy az előző éjszaka folyamatosan esett, zivatarszerűen szakadt az égből az áldás. Persze mindez még reggel mikor a kristályfolyóra mentünk lapátolni még nem volt érezhető. A tapasztalatim szerint, nagyon jó kezdő és tanuló víz, könnyen elérhető, nagy és biztonságos limányokkal. Valamint olyan egyéb vízi képződményekkel melyek segítségével könnyedén elsajátíthatók az alap technikák. Felsejlett bennem a múlt ködén át a VTE alaptanfolyamokon nagy népszerűségre szert tett szlogen, miszerint: A kezdők: ki – beállhatnak a limányokba, a haladók traverzálhatnak is! De félre a tréfát, nagyon jó volt egy kicsit örömevezni így az utolsó napok egyikén. A Liucura folyó a Trancura alsó szakaszába folyik bele majd a kiszállóhely eredetileg a Caburga tó partján van. Mi ezzel a lehetőséggel nem éltünk, hanem már a Trancura alsó szakaszáról jól ismert céges kiszálló helyet preferáltuk. Itt várt ránk a transzfer, amit az idényben nagyon nehéz megszervezni mert a cég mind a nyolc kis és nagy busza foglalt, hozza viszi az „paszaheroszokat” a ki és beszálló helyek valamint az egyéb programok helyszínei között. A fent említett eső hatása reggel nem is, de délután érezhető volt. A víz negyven centimétert növekedett, és igencsak kaparóssá tette a kereskedelmi szakaszok nagy zúgóit. Az esések nagyon határozottak lettek már nem lehetett nagyon „na itt lecsúszom majd” módon evezni. Persze az áradó folyó kávébarna színe elrejtette az alattomos sziklákat is, úgyhogy néha érte az embert egy-két meglepetés. A vízszintemelkedés a síkvizes részen nem is volt nagyon érzékelhető, ellenben a zúgókon a megszokott limányok sokkal kisebbek lettek, volt olyan biztosítási pozíció, amely meg is szűnt a magasabb vízszint miatt. Volt bennem egy kis para mikor az első esésen leugrattam, és visszanézve megláttam a hatalmas dübörgő víztömeget. Eddig is tisztelettel adóztam Csaszi előtt, aki ismeretlenül ezen a folyón, a második evezése alkalmával már vizsgázott biztonsági kajakosként, mindezt a mi általunk evezett vízszintnél másfél méterrel nagyobb vízben(!). De most én is megtapasztalhattam, hogy miképp mennek itt a dolgok A lényeg, hogy nagyon komoly erőpróba volt de a tiszta vonalak teljesítése után visszatértem agyban is a dolgokhoz és a végére már játszadoztunk is a hatalmas lyukakban, hullámokban. A mai nappal itt hivatalosan is véget ér az idény, minden cuccunkat leraktuk a 4-es bázison és egy ha minden igaz akkor holnap megindulunk felderíteni a környező folyókat egy kis örömevezés tekintetében. Persze fényképezőgép lesz nálam, igyekszem majd sokat fotózni.

Addig is üdv mindenkinek, Puconból.

Máté.

Liucura beszálló, egy borús reggelen.

Lucsó a beszállónál, a végső beállításokat eszközli.A vizimalom a beszálló melett a Liucura folyón.Liucura attack elöl Csaszi a zöld bliss stickben hátul Lucsó a habokba.Éled a nap a ború alól a Liucurán.Lucsó egy kissé határozott élezése.Alsó trancura, észosztás egymásnak.Kajakos öröm.Az alsó Trancura utolsó zúgója utáni, "dejófejekvagyunk" kézfogás!Közetrétegződés kajakosokkal.Alsó Trancura.

A z alsó szakasz kiszállóhelye , mesterséges öböllel.

A ránk várakozó transzfer, háttérben vulkán és az alsó resort épület.

Resort épület belülről, igazi partyplace.

Rohanó kerítések melett a lemenő napban fürdő hegyek a puconba vezető úton.

Sziasztok!

Fizikailag nagyon nehéz volt az elmúlt időszak. Leírni is nehéz mindazt, amit a test érez, amikor az eddig ismert határokon túl teljesít. Minden idegszálával és izomrostjával tiltakozik az ellen, hogy újra és újra kizsákmányolja az elme, amely úgy parancsol: nincs megállás, evezni kell. A holtpont a 2 hete érkezett el nálam, amikor a legtisztább vonalakat eveztem meg. Minden érzékemmel, nem is figyeltem inkább csak éreztem a vonalakat. Ott lüktetett bennem minden, amit eddig tapasztaltam, tanultam és éreztem a vízen. Nem volt más csak a nagy egész. Az eddigi komoly kaparások, kepesztések mind elmaradtak. Csak a tiszta technika maradt. Mindenem fáj most is a rendkívül hirtelen jött komoly fizikai terheléstől, amit az elmúlt 3 hét okozott. Azt gondoltam, hogy az odahaza teljesített, sok edzés majd formában tart de úgy tűnt, hogy nem készülhet fel az ember 100% ig az ilyen irányú terhelésre. A dolognak van egy másik vonzata is. Jöhetett volna előbb is ez a tisztavonal dolog mert akkor nem ismerkedik meg a hajó alja az éles sziklákkal és most nem lóg e fejem felett a 750$-os hajókifizetés a kiwizöld dagger nomádra. Az igazság az, hogy a kayak chilés gyereknek igaza van és persze, hogy jogosan kéri a hajó árát. Jó fej volt mert felajánlott több lehetőséget is. Vagy szerzünk bármilyen creekert és becseréljük arra vagy 5 évesnél nem öregebb rodeóhajót. Erre nagy esélyünk van a „fután” ugyanis idény vége van és sok amerikai evezős jön ide úgy, hogy elhozza a hajóját és itt akar megszabadulni tőle. Jó lenne valamit összehozni mert akkor nem kerülne 750$-be a buli. Persze akkor még mindig van egy törött kajakom itt chilében amivel kezdeni kell valamit. Meg kell szabadulni tőle, vagy itt kell hagynom jövőre amikor majd megint jövök, ennek az előnye, hogy nem kell hoznom majd hajót vagy nem kell vennem egyet itt. J A vége szerintem az lesz, hogy eladom valakinek majd 100$-ért vagy ha nagyon nem megy akkor oda ajándékozom valakinek. Itt Puconban az idény egy két napig tart még, aztán kezdődik a suli. Mindenki eltűnik innen. A városban is érezhető a dolog, egyre kevesebb a turista lehet egy kis levegőt is venni, úgyhogy egész élhető lett pucon mostanában. Hétfőn megyünk egy 4 napos csillag túrára puconi kiinduló központtal és megevezünk néhány közeli folyót a helyi gurukkal. Próbálok majd számtalan fotót készíteni, persze egyiken sem leszek, rajta mert ezek az istentelenek akikkel nyomulok, képtelenek kezelni egy kicsit komolyabb de kompakt gépet. Na mindegy majd valami lesz a Vranek is, hoz gépet talán látható, leszek valamelyik képen. Ma volt szerencsém a Trancura általam eddig nem evezett, alsó szakaszán nyomulni. A könyvek azt írják, hogy III-as erősségű és ennek a besorolásnak meg is felel, vannak rajta olyan nagy hullámok, hogy csak néztem. Van egy összefolyás benne ahol a Liucura nevű kristálykék folyó ömlik bele egy kicsit megszelídítve a Trancura kávébarna színét. Na az a zúgó nagyon komoly. Igen nagy esés és hatalmas erő szorult abba a háromszáz méterbe. Amikor megláttam a Liucura kék befolyó vizét (valóban kék) akkor egy kis honvágy fogott el a mi jó öreg soca folyó iránt. A Liucura vize jéghideg, és kristálytiszta. Állítólag az összefolyás nyomába sem ér a valódi folyómedernek. Remélhetőleg azt is meglátjuk majd mihamarabb. Ezzel a folyóval kapcsolatban és a beszállóval van egy kis gond, ugyanis magánterületeken keresztül vezet az út oda és ebből mindenki hasznot, akar húzni. Fizetni kell minden áthaladásért, de állítólag a Csaszi ismer valakit, aki tudja, hogy merre van egy nem fizetős útvonal. Na majd erre azért kíváncsi leszek.

Az alant látható képek újabb hétköznapi pillanatok.

Üdv mindenkinek.

Máté.

Kayak Pucon jobbról.

Kajak Pucon balról

A Villarrica látkápe, egyre kevesebb hóval a csúcson.
Az idény kezdetekor az egész hegy fehér.

Csaszi a Trancura reklámarca.

Vranek és a nyelvi fondorlatok.

A helyi nagymenők. Gumi ízű Bliz , Vita ásvány vasszer, 3,5 dl-es üveges cola, és escudó sör.