Az utolsó kacaj nevű zúgó belépőjén Diegó hatol!
A free style rapper Raul akcióban a Marimanon.
A "Mraiman" zúgó ahol a folyó hoszában két csatorna van. A jobb oldali a halálkanyon de evezhető a másiko Raul utasok nélkül viszi le a raftot. A végén hasonló vízbeugratás mint a soca kanyonban, lepenánál.
Lucsó lefordul a "csúnya" utolsó hullámáról.
Lucsó az "El Feón"
A matekot tanuló Klaus az "El Feo-n" sajnos Ő már hazautazott Innsbruckba mert vizsgáznia kellet.
Lucsó peruból az El Feó-n.
Az "El feo" avagy a "csúnya" nevű közel 6 méteres esés. Az összes víz középre darál be. Nagyon mókás. A hajót Raul viszi akinek van egy stúdiója a lakásában és olyan spanyol free style rappet nyomat hogy 50 cent elbújhat a háta mögött.
Ha lemész a pokol kapuján ez a látvány fogad. Ez az egyik partja a zúgó aljának!
Haimee a pokol kapujában, visító utaskák társaságában.
Traverz a pokol kapujában. Főszerepben Csaszi és a kiwizöld Bliss Stick Mystic.
Csaszi villanófényben! A pokol kapujában. Ha elrontod a bejáratot akkor kivág oldalra a kövekre a víz: Ilyenkor azt szoktuk mondani hogy nem a kapun jött be hanem az ablakon :-)
A pokol kapuja nevű második zúgó, biztosítás csak alul lehetséges, kötél felejtős!
A Trancura első zúgója egy 3 méteres esés. Nagyvíznél (a képen nagyon kicsi) egy giga henger van a folyó egész hosszában a raftok a chiken line-on mennek bal oldalt.
A felső Trancura kiszállója, háttérben a Villarrica vulkánnal.
Sisakkupac a beégetett Trancura logóval. Itt nincs olyan hogy a parton kölcsönadod azt' letagadják hogy nem is a tiéd volt :-)
A "básze quattró" avagy a négyes bázis a Trancura fő irodája Pucon fő utcáján.
A Snatiagói buszállomást megfelező parkban csinos kis állatkák csinos színekben.Sziasztok!
Magam sem tudom, hogy hol kezdjem hisz az utóbbi napokban annyi minden történt és olyan gyors egymásutánban, hogy az a néhány nap, amely e kellemes rohanásban telt olyan mintha már legalább három hete tartana. Az eddig közzétett írásaimban olvashattatok a romhalmaz kocsik iránti olthatatlan vágyunkról, amelyről végül is lemondtunk, de nem vetettük el teljesen. A helyzet olyan képpen alakult, hogy a magunknak szabott autó beszerzési határidő lejárt és nem akartuk tovább kurtítani az egyébként is értékes időnket mindenféle nagyvárosokban, még akkor, sem ha mindez Chilében van! Megindultunk a nagyhírű Pucon felé. A chilei belföldi buszjáratok is azok közé a dolgok közé tartoznak, amit ki kell próbálnia az embernek, ha ezen a tájékon jár! A buszokon nem egyszerűen ülések vannak, hanem afféle a repülőgépek első osztályán található, ággyá alakítható fotelek. 
Ok ez nem is volt olyan nagy meglepetés, mert kiutazásunk előtt olvastam róla, hogy a belföldi járatok kényelme vetekszik a légitársaságok kínálatában szereplő kényelmi szolgáltatásokkal. A buszon kényelmesebben utaztunk, mint a tengerentúli repülőjáraton. Volt ott minden, első menetben jött egy fickó és a fejünk alá tett egy illatos, frissen mosott párnát, néztünk mint a bagoly, de ez nem volt neki elég ezért még egy polártakaróval is be takart minket de előtte hozott egy kis ásványvizet és harapnivalót. Mindezt kilencezer forintnak megfelelő helyi pesóért. A hétszáz kilométeres utat Santiagótól – Puconig úgy tettük meg, hogy szinte észre sem vettük, nagy kényelemben végig aludtuk az egész utat. Itt jegyezném meg, hogy a belföldi repülőjárat ugyanolyan desztinációval teljesen ugyan annyiba kerül, mint a legpengésebb first class buszjárat. Érkezésünk reggelén a puconi központi busz pályaudvaron, Csaszi már várt bennünket. Csoki barnára sülve, széles vigyorral az arcán és alpakka szőrből kötött sapkával a fején amit egyébként egy the north face kalpagra cserélt egy Luise nevű giudeal aki Peruból jött ide a Trancurához dolgozni! Nos, buszról le, Csaszihoz el! A kecó amiben lakunk, most már Csazival együtt, egy nagyon kicsi házacska, van benne nyolc darab ágy mindez három szobában, De az első pillanattól kezdve nem volt semmi kétségem azzal kapcsolatban, hogy a cuccaim biztonságban lesznek. Tartozik hozzá még konyha és egy nagy sajnálatomra, nagyon ótvar fürdő. Booáááá! Egy fiatalokból álló brigád bérli a kis házat, akik mind a környéken, leginkább a Trancurának dolgoznak. Mint írtam már ez a cég a big boy itt Puconban, szinte fél város ott dolgozik! Szemléltetés képpen a cégnek a fő utcán négy(!) irodája van! Ez kb olyan mintha Szlovéniában, Bovecben a főtér minden sarkán lenne egy Alpin Action vadvizes üzlet! Mi hárman magyarok és egy Chlei srác a vadvizet képviseljük a házban. De van aki vulkántúrákat vezet és van egy olyan lányka is aki a Trancura irodájában dolgozik és árulja a kalandtúrákat, raftingot, paintballt és minden egyebet a jónépnek. Valamint itt laknak az említett Trancura dolgozók barátai és barátnői is. Hihetetlen olvasztótégelye ez a világnak. Pl ma egy olyan osztrák lánykával eveztünk, akivel a Párizs - Santiagó járaton ismerkedtünk meg, és Ő elhozta a barátnőit, akik az államokból, na meg Londonból jöttek, hogy itt egy kicsit lazítsanak. Persze mindegyikük beszélt vagy három nyelven, az anyanyelvükön, kívül. És minden egyes mondatukból áradt a világjárás szelleme. A guideoknál is hasonló a helyzet, van köztük osztrák srác aki kvantum mechanikát és matekot hallgat valahol Ausztriában de mellette meg megy a nap után körös körül a földön és éli a világát. Vannak Perui hostel tulajdonosok is akik itt töltik a vakációjukat, de azért néha beugranak a Trancurához biztonsági kajakosnak. Na meg egy általunk csak nagymedvének becézett, ugyancsak Chilei srác aki az európai nyárban az Inn-en és az Öetz-en vezet raft túrákat. Sorolni is hosszú volna, hogy hányan és honnan valamint miképp érkeztek ide a világ számtalan szegletéből, a lényeg, hogy a társaság gerincét a dél Amerikai kontingens teszi ki. Aztán mi hárman „Ungárók”. Valamint az osztrák fiú aki matekot tanul, mi vagyunk az európai csapat.. Miután becuccoltunk a kis házba, Csaszit elkísértük a Trancura fő irodájához a „básze quáttró”-ra a négyes bázishoz. Azután ugyancsak az Ő tanácsára körbenéztünk a környéken és minden irodában megkérdeztük, hogy van e valami munka vagy sem? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy helyi vizsga nélkül, mint azt már írtam nem sok esélyünk volt, de azért nem vesztünk vele semmit alapon megpróbáltuk a dolgot. Mindenütt nagyon készségesek voltak, felírták egy listára nevünket a szabadúszó túravezetők közé, akiket hívni lehet, ha temérdek lenne a turista. Megpróbáltuk a „municipalidad” nál (önkormányzat) is megérdeklődni a lehetőségeket de ott csak kultúráltan elmondták, hogy melyek a feltételek és hogy mikor lesz a következő vizsga! Ez március elejére esik majd, de itt akkor már csak 4-5 napig tart az idény, uh nem nagyon foglalkoztunk a vizsga lehetőségével. Aztán megindultunk hajót szerezni. Nagyon furcsa de itt Puconban csak két kajakos bolt van az is inkább csak bérléssel foglalkozik mint árusítással. Az egyik a kayak chile.com a másik a kayak pucon.net Az előzőt egy amerikai srác működteti és tulajdonolja. Nagy rafkóval azok a dolgok vannak csak a bolt polcain amit egy ideérkező túravezetőnek magánál kell hordania ha ellenőrzés van. Méregdrága first aid kit és egy komplett rescue pack amiben minden, az önkormányzat által megkövetelt dolog van. Olyan, hogy kajakos cipő vagy neoprén zokni az nincs. Nem mintha szükségem lenne rá csak ha valaki idejön az vagy hozott magával cuccot vagy bérelhet hajót akár komplett kiegészítőkkel együtt a zoknitól kezdve a sisakig. A kayak pucon zárva volt, érdeklődésünkre, hogy mikor tart nyitva, válaszul csak annyit kaptunk hogy Rodrigo Tuschnernek és Emanuella Fassi nak igen rugalmas a munkaideje. Ezt, mikor véletlenül nyitva találtuk az üzletet akkor megértettük, hogy miért. Totális canabis mámorban fetrengett mindenki aki a boltban volt és tevékenykedett. De ez sem bolt, inkább csak egy kajakos suli, ami/aki kajak tripeket szervez és bonyolít le, na meg zarándokhelyként szolgál az erre járó kajakosoknak. Mindamellett nagyon készségesek és barátságosak Rodrigoék! Tehát maradtunk a kajak chilénél és gyorsan meg is egyeztünk egy heti bérletben két kajakra. Egy 8.1-es dagger nomádra esett a választásom, kiwizöld, team hajó lehetett valamikor az aljára festett bazi nagy dagger jelekből ítélve. Nagyon jó kis hajó, fel is került a beszerzendő árucikkek közé ha újra odahaza leszek. Még a délelőtt folyamán jó híreket kaptunk Csaszitól aki a délelőttöt munkával töltötte biztonsági kajkosként, hogy akár a délutáni körben már segítenek is transzferálni a ki és beszálló hely között. Csak hogy érzékeltessem, hogy mekkora cég a Trancura: Naponta 3 kör van az első 11 kor a második 3 kor a harmadik 6 kor. Minden körben általában 6-10 nagyraft megy amelyek ugyan 10 személyesek de csak hatan ülnek bele. Hatalmas hajók, kétszer akkorák, mint amelyeket mi használunk a socán. A 6 vagy 4 személyes méretű hajókat általában OAR boat nak használják (egypár evezős, mentőhajó). Ezeket a hajókat egy rafter viszi és villámgyorsan manőverezi le a zúgókon. A Trancurának kb 30 db nagyraftja van ezek közül a nagyobbakat 12 személyesek. Az alsó szakaszon használják a kisebbeket 8-10 szem. a jobb manőverezhetőségük miatt a felső nagyobb esésű szakaszon. Tehát Csazsi bemutatott minket a kulcsembereknek és szinte fel sem fogtuk de már a Trancura bázisán voltunk a kajkaokkal, felszereléssel együtt. Mindenki nagy vidáman üdvözölt minket, Csaszinak köszönhetően hisz mindenkinek beherangozott minket. Hamar rájöttem hogy a lényeg itt, hogy mindenkit ismerj. 
Alarma!!! Pasaheros! ALARMA!
Utaskák a Trancura fogadó termében!
Az nem baj, hogy ha te nem tudod az ő nevüket (nem is lehet megjegyezni) a lényeg az, te nevedet megjegyezzék. Egy hét után már nem nagyon tudunk úgy végigmenni az utcán, hogy valaki ne köszönne ránk! Az első evezésünk a Trancurán nagyon emlékezetes volt. Olyannyira jól találtuk meg a vonalakat, hogy másnap már biztonsági kajakosként dolgoztunk a cégnél. Nagyon gyorsan ment minden. Most hogy fő idény van a Trancura nem nagyon, ragaszkodik a vizsgához. Látta a többi raft guide és kajakos, hogyan evezünk és ennyi elég is volt. Másnap már munkába is álltunk a trancura folyó felső szakaszán. A trancuráról mint folyóról érdemes néhány szót ejteni. Két részre osztják az alsó és a jóval nagyobb esésű felső szakaszra. Az alsó szakaszon zajlanak a hydrospeed túrák és itt viszik a puding túrára vágyókat is, óriási 12 személyes raftokkal. Mi a felső szakaszon teljesítünk szolgálatot. Ez a szakasz kb
Néhány szó az irodáról: Naponta általában száz embert mozgat meg a vizen, ez értendő az alsó és a felső szakaszra egyaránt. De mellette még mennek a vulkán túrák is, na megy egy kis paintball, hydrospeed, és canpoy pályája is van a cégnek. Mindamellett szerveznek és bonyolítanak túrákat még, a saját több hektáros területükön lévő termálfürdőkbe is. Persze minden szogáltatás mellé jár profi fotós és videós anyag, melyet a túráról visszaérkezve meg lehet vásárolni akár képenként is. A négy irodákban általában 10-15 fős személyzet dolgozik a kasszákban és álnak túra információval a vendégek részére. Bazi nagy kivetítőkön mennek a videók a túráról, szól a zene és az ember nem hagyja el az épületet anélkül hogy ne fizetne be valamely túrára. Totális marketing támadás a vendégek pénztárcája ellen, nagyon komoly eredménnyel. Csak mi kajakosok napi 10 órát dolgozunk, pakolunk, evezünk, ruhát osztunk, safety talkolunk, mentünk. A raft guideok nemkülönben. Még szerencse, hogy a reggeli és a első délutáni túra között van egy ebédidőnk és egy óra pihenőnk amit általában a függőágyban a folyóparton töltök. A minap az utolsó mosoly nevű zúgón, nagyon odavertem a könyököm, uh valószínűleg most egy kis kényszerpihenőre vonulok, ami nem lesz hosszabb, mint egy nap. Nagyon sok a kajakos munka, és olyannyira kevés a guide hogy Vranek már raftban is tevékenykedik néha. Nem akarok kihagyni semmit, főleg nem olyan munkát ahol nagyon sokat lehet tanulni a többiektől, a csapatmunkáról, biztonságról, kommunikációról. A nap nyolckor indul, akkor kelünk és kilencre kell a közeli utca sarkon lenni, hogy felvegyen minket a személyzeti busz és kivigyen a folyóparti bázisra. Itt rendbe rakjuk a 200 pár cipőt és a ruhákat na meg a „nemtudommiértelme” széldzsekiket. Utána reggeli és várjuk az onfót hogy hány vendég (pasahéros) lesz. Ezek után felpakoljuk a hajókat, négy nagy raftot egy utánfutóra, nem többet nem kevesebbet egyre, és indulunk a beszállóhoz. Utas létszámtól függően érkeznek a további utánfutók és guideokkal tömött buszok. Ezután a kajakosok elmondják a safety talkot, mert a mi dolgunk, hogy megértessük a vendégekkel mi az amit tenniük kell ha úsznak vagy mentés van. Nem eresztjük bő lére a dolgot, mert olyankor már van vagy 30 fok a napon és ezért mindenki csak aszalódik. Ezután ugrás bele a vízbe behúzkodás a hajókba és a sík vízen gyakorlása a evezés technikának. Majd jöhetnek a zúgók. Minden zúgón a kajakosok előre mennek és a biztosítási pozíciókba, limányokba állnak. Ki nem száll senki a köteles mentés nem hatékony, mert nulla a kommunikáció a mentett személlyel, valamint ha a mentés közben valamilyen változás állna be a mentett ember állapotában, nem tudsz gyorsan reagálni. A leggyakorlottabb raftos jön le elsőnek, ő is egy biztosítási pozíciót foglal el jóval lejjebb, mint a kajakosok, és akkor már jöhet a többi hajó. Persze videósok és fotósok a parton, az V-ös erősségű zúgók után a guide rögvest hahotázásra és integetésre ösztökéli a vendégeket mert hát ugye nem lehet azt, hogy az irodákban futó videókon nem örülnek az emberek. És így megy ez végtelen sorban egész nap. Persze ez nem olyan unalmas, mint amilyennek hangzik, mert közben az ember vízen van, rengeteget tanul az evezés minden területén, arucaria és bambusz erdőkön emel át az evezhetetlen szakaszokon és ezernyi csodát lát és él meg.
Nos egyenlőre ennyi, amint tehetem jelentkezem.
Üdv mindenkinek innen a chilei nyárból.
Máté.
