.

Sziasztok!

A helyzet az, hogy az előzetes remények ellenére is a kocsi vásárlással igencsak rosszul állunk. Az elképzelésünk hogy olcsó és jó kocsit veszünk még nem is annyira sántít mert igencsak könnyed dolog találni régi wv buszokat, akad még közülük olyan is amit 99’-ben gyártottak és nagyon jó állapotban van. Csak ha egy kocsi régi akkor itt nincs rajta un. tecnical revizión ami a helyi műszaki vizsgának felel meg. Ezek a kocsik nagyon olcsók de mindenki inkább műszaki nélkül jár a kocsijával mint hogy jó sok pénzért levizsgáztassa. Amint valaki egy régi kocsit meghirdet –persze vizsga nélkül- és te megkérdezed hogy mi lenne ha ő levizsgáztatná rögvest felnyomja az árat . Számtalan kocsit megnéztünk és felhívtunk már de mindegyiknek valami olyan gondja volt –legtöbbnek a műszaki- amit mi angol és magyar nyelven nem tudunk orvosolni. A kocsihoz azért „ragaszkodunk” ennyire mert ha nem találunk melót sehol akkor kell, hogy valamivel a folyókhoz eljussunk. Nem nagyon aggódom a dolgok menete miatt, hisz ez Dél-Amerika itt nem nagyon aggódnak semmi miatt. Egyébként is kétszeresen kényszerpályán vagyunk mert Vraneknak sikerült szétbarmolni a térdét olyan szinten hogy az egyébként is nyomorult testrésze egyáltalán vagy csak elemi fájdalmak árán működik. A baromja az emeletes ágy felső ágyán aludt de szertelen folyó ügyei ébredésre ösztökélték. Mindezen parancsoknak csak teste engedelmeskedett, mert az agyában még az álom uralkodott, megfeljetkeztetve Vranekunkat arról hogy az emeleten aszikt. Ekkor hajtotta végre a világraszóló halálugrását az emeletes ágyról melynek eredményeképp az amúgy is rossz térdére érkezett teljes testsúlyával. Most nem hogy sántikál, hanem menni alig bír. De azért hogy ne maradjatok értekezések nélkül, mindennek okán jöjjön néhány szokatlan, szokás innen Chiléből.
Példa értékkel bír az, hogy a szemetet nem kukákba gyűjtik hanem vannak az utcán lábakon álló kosarak amibe mindenki belerakja a maga kis szemeteszsákját és amikor jön a kukáskocsi bedobálják, elviszik és kész. Ez több szempontból is jó, egyrészt, mert nem nagyon láttam illegális szemétlerakó kupacot, nincs az utcán szemét, mert mindenütt van egy ilyen kosár, és az emberek belerakhatják a szemetüket ingyen, nem úgy, mint mondjuk Szentendrén ahol a szemetes konténerek lakattal, vannak lezárva, és akinek van kulcsa, az szemetelhet bele, akinek nincs az nem. Jegyzem ezt a megoldást is megértem, mert ha én fizetek a szemétszállításért, akkor „nemtomki” ne tömje már tele a szemetével a kukámat. Csakhogy itt a helyi házadóban benne van a szemétdíj is, ezért ha van házad vagy lakásod, akkor szemétdíjad is van, tehát jogosult vagy arra, hogy mázsaszám gyártsd a szemeted. Jó fogyasztói társadalmi lényként ezt a sok műanyagba csomagolt árú segítségével meg is teszik az itt élők. No meg aztán egy nagyon érdekes dolog az, hogy nem nagyon látni kéregető embert a városban. Jártam már szegény részén is Santiagónak de ott sem volt ilyesmi. Van helyette olyan emberke, aki üdítőt vagy kocsi szélvédő napellenzőt árul. A legmókásabb viszont, hogy vannak olyan fiatalok, akik abból keresik a pénzüket, hogy zsonglőrködnek a piros lámpánál. Van, aki egykerekű biciklin ülve karikákat hajigál és van, aki mindezt labdával, mókás sapkát a fejére húzva teszi. Nagyon szívderítő látvány a hullarészeg hajléktalanok után akiket Bp-n látni. Az ilyen produkcióra szívesen áldoz az ember 100-200 pesót mint mondjuk a kocsinak dőlő kannás bortól szagló újságot kínáló egyéneknek. Na meg aztán egy illedelmességi szokás. Az itteni szokások szerint az emberek köszönéskor az arc egyik oldalát illetik csak az ajkukkal az is csak a nők a nőkkel vagy nők a férfiakkal. De ismeretlenül is ezt teszik, ezen tegnap lepődtem meg nagyon. Amikor egy csajszi eljött ide és megmutatta a kocsiját, melyről csak egy dolog hiányzott természetesen a tecnical revizión.
Nem is ismerte Marcellát de nagy jól lepuszilkodták egymást. A másik hogy mindeféle furcsa dolgokat esznek itt az emberek. Pl nagy nemzeti eledel az olyan kenyér amely zsírral készül. Nagyon nehéz és a tésztája is igen „fujtós” jellegű, nekem egy kicsit olyan mintha keletlen lenne de hát ha ezek ezt szeretik. A másik dolog melyen nagyon jót mosolyogtam, hogy ezek a népek a szeletelt kenyereket veszik – Szabolcs nagy kedvencét, Ő májkrémmel nyomatja – bár nagyon utálják(!) Kérdésemre, hogy miért veszik azt amit nem szeretnek, azt válaszolták hogy azért veszik ezt és nem azt a kenyeret amelyiket szeretik, mert akkor abból sokat esznek és nagy lesz a seggük ?!?! Fene sem ért ezeket.
A mai napi ebéd valami helyi gyors és készkaja volt de olyasmi amit a lokálok csinálnak nem az otthoni megszokott szintetikus „izétekercs” vagy „nemtomilyen elősűtött bizbaz”. Ez nemes egyszerűséggel a kukorica saját levelébe csomagolt és megfőzött kukorica málé volt. Olyasmi mint a szlovéniai „polenta” csak ezt paradicsomkarikákkal és cukorral eszik. Vranek nagyon nehezen viseli az ilyen húsnélküli izéket, - igazi masztodon a csávó – de ezt Ő is nagy étvággyal bekanalazta. Ja még egy vicces dolog. Voltunk Marcella mukahelyén a Museo des bellas artes-ben a szépművészeti múzeumban. Itt, mint ahogy odahaza is általában az aulát és a köztes termeket mindenféle tébolyodott modern művészeti alkotások töltik ki. Volt ott minden: bohóc orrot viselő rohamrendőrök és tüntetők verik egymást gumibotokkal és utcakövekkel mindezt arcukon álarcként feszülő teliszájas vigyorral és huncut paprikaként kunkorodó vörös orral. Őrület. Na meg aztán volt egy terem ahol egy dobozától megfosztott tévéképernyőt egy villanymotor forgat mindenféle áttételeken keresztül és azon folyamatosan valami tébolyodott film, fut amit a forgástól és a maga örültségéből adódóan nem lehet megállapítani hogy mi is az. Marcella és munkahelye iránti tiszteletből végigcsoszogtuk a múzeum többi elmeháborodott termét majd gyorsan haza jöttünk és megkezdtük a Vranekkal a lángosparty előkészületeit. Igen nagy sikert arattunk a magyar specialitással mindenki hullára zabálta magát majdnem éjfél előtt a nagy olajos korongokból. Aztán néztek bután mikor nem tudtak aludni.A képeken Vranek látható lángos tészta bűvölés közben. Majd mindennek a bűvölésnek eredménye, egy púpozott tálon.