2008. márc. 19.

Villarrica vulkán, kudarccal!


Este még a Trancura belvárosi bázisán igyekeztünk megtudni, hogy miként lesz a másnapi vulkántúra? Természetesen, ahogy az ilyenkor lenni szokott semmi nem volt biztos. Mikor csüggedten a vacsoránkat majszoltuk, egyszer csak leült az asztalunkhoz Ivone, az egyik hegyi vezető. Jó hírrel szolgált és annyit mondott, hogy ugyan csak két fizetős vendég van, de velünk, hármunkkal megvan az öt ember és mehetünk fel a hegyre. Nagy vidámság, örömködés, bár bennem nem élt olyan nagyon a vágy, hogy felmenjek a vulkánra. Fáradt voltam, a bloggal való elmaradásom is zavart már, de azt gondoltam nem is vagyok olyan fáradt és hát ki tudja, hogy jövőre eljövök e ide újra. Megbeszéltük az indulási időpontot és gyorsan a bérelt házba mentünk és gyors zuhany után, fejes, hulla fáradtan az új pehelyzsákba. A felkelő nap már az irodában talált minket, de a városban nagy szél volt. A hegyen és a rá felveztő úton ez valószínűleg jobban érezhető lesz. Persze az irodában azt mondtak, hogy nagy a szél nem mehetünk, mászás lemondva. Megkönnyebbültem kicsit, nem aludtam valami jól és pihentetően, már terveztem a napot tovább is: alszom, ameddig csak tudok, kimosom végre a szutykos ruháimat, megírom a blog vonatkozó bejegyzéseit, editálom a képeket és feltöltöm a memoárokat. Ebből csak annyi vált valóra, hogy visszabújtam a hálózsákomba. Miért? Mert a többiek még a várost járták, kérdezgették a többi cég hegyi vezetőit mi a helyzet, nem akarták feladni a vulkán csúcsának támadását, és amint megfelelő infót kaptak, visszajöttek értem és fáradt testemért a házba. Nyaggattak, menjek, tök jó lesz és én ostoba fejjel igent mondtam. Nem kellett volna, mert a vulkánmászást a negyedénél feladtam. Visszafordultam, mert fejben nem tudtam felmenni a vulkánra. Azt már néhányszor megtapasztaltam eddigi életemben, hogy sokszor túllendül az ember a testi fáradtságon, ha lelkileg és agyban a helyén vannak a dolgok. Nos ez nálam sajnos nem volt így. Az időjárás kegyes volt, a nap hét ágra sütött, uh azért készült egy-két fotó a kurtára sikerült vulkánhódításom közben. De, hogy ne maradjatok csúcsfotók nélkül, alant láthatjátok Ekés doktor, csúcshódító képeit.


A környék térképe.
Villarrica vulkán. 2847 méter.A csúcs 300-as telével fotózva.
Varázserdő.


A felfelé vezető út.

Kilatás a félútról. Ezt még én is láttam a saját szememmel.
Csaszi odavan a hegyekért, ez látszik is a fején :-)
Eki a csúcsra tart.
Hasadék.
Vulkán kormolta havas lejtők.
Egy 20-30 méter mély gleccserhasadék.
Broke back peak. Túl a barátságon és a csúcson.
Hazai es külhoni csúcscsoki Nagyon köszi Petrának!
A krátert sajüst fedi, ritka, hogy lehet látni a lávatavat.
Csaszi a csúcson. 2847 meter.
A hegyről gyaloglás helyett, egy csúszdán kell lecsúszni :-)
A lávacsuszda folytatódik...
M.

Nincsenek megjegyzések: