.

Sziasztok!

Összejött a Liucurán a Trancura egyik mellékfolyóján az evezés. A beszálló hely egy síkvizes, kis nyugodt rész. Kristálytiszta víz, alpesi környezet a folyóba futó meredek hegyoldalak szegélyezik a folyót. Nagy „ausztria feeling” volt az egész örömevezés. Hárman indultunk evezni, Lucsó, Csaszi, valamint jómagam. A beszálló mellet közvetlen egy hatalmas, de szelíden forgó vízikerék termeli az áramot a közelben álló kis luxuslaknak. Tovább csorogva bebizonyosodott a helyi folyóerősség osztályzás túlzása, amely a Liucura kristály kék vizét III-as osztályba sorolja. Mindannak ellenére, hogy az előző éjszaka folyamatosan esett, zivatarszerűen szakadt az égből az áldás. Persze mindez még reggel mikor a kristályfolyóra mentünk lapátolni még nem volt érezhető. A tapasztalatim szerint, nagyon jó kezdő és tanuló víz, könnyen elérhető, nagy és biztonságos limányokkal. Valamint olyan egyéb vízi képződményekkel melyek segítségével könnyedén elsajátíthatók az alap technikák. Felsejlett bennem a múlt ködén át a VTE alaptanfolyamokon nagy népszerűségre szert tett szlogen, miszerint: A kezdők: ki – beállhatnak a limányokba, a haladók traverzálhatnak is! De félre a tréfát, nagyon jó volt egy kicsit örömevezni így az utolsó napok egyikén. A Liucura folyó a Trancura alsó szakaszába folyik bele majd a kiszállóhely eredetileg a Caburga tó partján van. Mi ezzel a lehetőséggel nem éltünk, hanem már a Trancura alsó szakaszáról jól ismert céges kiszálló helyet preferáltuk. Itt várt ránk a transzfer, amit az idényben nagyon nehéz megszervezni mert a cég mind a nyolc kis és nagy busza foglalt, hozza viszi az „paszaheroszokat” a ki és beszálló helyek valamint az egyéb programok helyszínei között. A fent említett eső hatása reggel nem is, de délután érezhető volt. A víz negyven centimétert növekedett, és igencsak kaparóssá tette a kereskedelmi szakaszok nagy zúgóit. Az esések nagyon határozottak lettek már nem lehetett nagyon „na itt lecsúszom majd” módon evezni. Persze az áradó folyó kávébarna színe elrejtette az alattomos sziklákat is, úgyhogy néha érte az embert egy-két meglepetés. A vízszintemelkedés a síkvizes részen nem is volt nagyon érzékelhető, ellenben a zúgókon a megszokott limányok sokkal kisebbek lettek, volt olyan biztosítási pozíció, amely meg is szűnt a magasabb vízszint miatt. Volt bennem egy kis para mikor az első esésen leugrattam, és visszanézve megláttam a hatalmas dübörgő víztömeget. Eddig is tisztelettel adóztam Csaszi előtt, aki ismeretlenül ezen a folyón, a második evezése alkalmával már vizsgázott biztonsági kajakosként, mindezt a mi általunk evezett vízszintnél másfél méterrel nagyobb vízben(!). De most én is megtapasztalhattam, hogy miképp mennek itt a dolgok A lényeg, hogy nagyon komoly erőpróba volt de a tiszta vonalak teljesítése után visszatértem agyban is a dolgokhoz és a végére már játszadoztunk is a hatalmas lyukakban, hullámokban. A mai nappal itt hivatalosan is véget ér az idény, minden cuccunkat leraktuk a 4-es bázison és egy ha minden igaz akkor holnap megindulunk felderíteni a környező folyókat egy kis örömevezés tekintetében. Persze fényképezőgép lesz nálam, igyekszem majd sokat fotózni.

Addig is üdv mindenkinek, Puconból.

Máté.

Liucura beszálló, egy borús reggelen.