.

Huerqurhue (veukeuve) nemzeti park!

Másnap reggel irány a buszállomás, jegyet vettünk a közeli nemzeti park felé, és jöhettek az újabb kalandok. Az előző esti szakadó eső miatt egy kicsit szottyos időjárás, némileg kedvem szegte, de nem volt apelláta meg kellett másznom a közel 22km-es, több mint 6 órás kört a parkban. Komoly szinteket küzdöttünk le és fantasztikus látványban volt részünk, hatalmas fák, ismeretlen növények, több 10 méteres lávacsúszdák melyeken vízesések zuhantak alá. Az érintetlen természet olyan tobzódása volt látható melyet még nem tapasztaltam soha. Akár lehettem volna 300 később a múltban is, akkor is minden olyan lett volna körülöttem, mint itt a jelenben. Képek alant. A nemzeti parkban történt csatangolásunk alatt, megfordult a fejünkben hogy a fél napi járóföldre eső bivakházban töltjük az éjszakát, de felszerelés hiányában és más turisták által beszerzett infók alapján úgy döntöttünk, hogy mégsem vállaljuk be a dolgot. A másnapi vulkántúra is feszessé tette az időbeosztásunkat, na meg Csaszi 1 nap múlva lejáró vízuma is. Amely, ha nem hosszabbítja meg akkor igen csak súlyos pénzbírságot von maga után. Pihegtünk még egy kicsit a nemzeti parkban majd rohamléptekben megindultunk, hogy az utolsó buszt elérjük, pucon felé. A végén szinte már futottuk le a hegyről.

Nemzeti park logo.
Égig érő fák.

Az egyik kilátópont.

Araucaria fenyő közelről.

...és a törzse kidőlve az egyik tóban...

A parkban jelölik melyik szakasz milyen erőssegű.

A méret a lényeg, én mindig mondtam...

Égig érő fák megint.

Araucaria erdők 1200 méter magasan.

Sz*r az élet.

Araucariák tóval.

Hegyek.

Fakopáncs!

Vulkanikus tó, melegvizzel.

Azért ha itt vagy akkor fürgy'é le!

Reggeli köd.

Pizsiben az erdőben.

Csodalkozz rá a világra!

Gabajnak, hogy ne féljen tőlük.Bambuszerdő.

Felszállóban a reggeli köd.

Vizesés, Csaszival.

Egy fura fa.