.

Sziasztok!

Na a tegnapi napon nem sok fotó készült, bánom is nagyon de az események annál inkább felpörögtek, igaz nem abba az irányba, amibe igazából kellet, volna. Na azért nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt képzelitek, csak a kocsivásárlásból és az evezésből még nem sok minden történt meg.
Ugyanis! A tegnapi napon hivatalosak voltunk egy barbecue partira, Marcela barátnőjéhez illetve Marcela volt hivatalos csak elvitt magával minket is. A hely ahol Rebecca a barátnője lakik a gyerekeivel,nem egyszerű bakker! Olyan magasan van a hegyen, hogy felette már csak egy obszervetórium van itt Santiagó szomszédságában. Iszonyatos, hogy hogyan tudnak ezek itt építkezni meg élni, bár nem teljes a kép amit látok az egészből mert, vendéglátónk Marcela és Rebecca sem tartozik a csórók közé. Persze nem érzem azt, hogy ez nyálverés lenne részükről, teljes természetességgel élik, meg hogy a lakás díszei, közé tarozik egy pár, darabonként fél kilós ezüst sarkantyú a gyarmati időkből és hogy a falon egy század eleji afrika expedíción beszerzett nemtomilyen maszk lóg. Persze a fogyasztási cikkekben nincs nagy különbség. Marcela megtehetné hogy komoly kocsit vegyen de egy pick-up-al jár mert egy sportfotós nem mehet a folyópartra jaguárral, nem tudna visszajönni. Persze Rebeccánál ott áll a vadi új audi de nem jelent ez nekik se többet se kevesebbet mint egy használati cikk. Úgy gondolják hogy ha van valamid, ami megfelel feladatra, kocsi, mobil, pc, bármi akkor az úgy jó ahogy van. Akkor vesznek valamit, ha szükségük van rá nem akkor, amikor megjelenik valami újabb modell a piacon! Ebből lehetne egy kicsit tanulnunk szerintem. Mondottam volt, hogy nem ismerem, nem látom át az egészet és lehet, hogy a fent említett két szereplő kilóg a sorból de ha a tehetős emberek ilyen gondolkodásúak akkor nem sok gond lehet máshol sem! De mondjátok ha nem?! Na meg aztán egy kicsit előre szaladva lehet Magyarországon beszélni mindenféle gazdasági fejlődésről de látnotok kellet volna a sürgősségi kórházat Santiagóban. No de nem rohanok előre. Elmentünk bevásárolni a partira a market nem is olyan érdekes inkább csak a cukrászda amit Vranek és én szerintem egy Ex náci működtetett. A csávóka ott bukott meg, hogy minden tele volt német nagyvárosokból érkezett képeslapoktól (biztos a bajtársak) és még az újság is kétnyelvű volt amit olvasott Spanyol és Német. Persze ez még nem azt jelenti hogy exnáci volt de arra jó volt hogy baromkodjunk egyet Vranekkal a cukrászdában. Tehát süti megvesz, kocsiba be, obszervatórium alatti utolsó házba be.
Rebecca aludt, úgy kellet felébreszteni amikor megérkeztünk, még jó hogy készült a bulira J
No mindegy lepacsizás, bemutatkozás egyebek. Különös szokás de Ők csak egy oldalra az arc bal oldalára adnak puszit. De mindenkinek, a teljesen ismeretleneknek is. Na mindegy…nem mintha gond lett volna hogy Rebecca vagy Marcela esetleg a két 15 éves lánykáik puszilgatnak minket és csak az egyik oldalon, de azért gondoltam érdekességképpen leírom ezt is. Rebecca állatfarmja, öt kutyából és két macskából áll. A istentelen kutyáknak még később jelentőségük lesz. A háza kő alpon, telejsen komplett, fa szerkezetű ház rengeteg eltolt tér és üveg van benne amitől kicsit elvarázsolt kastély jellege van, de a rengeteg üvegtől nagyon világos. Két nagy terasza is van ez egyik a búrjánzó eldugott növényzet sűrűjében a másik a nappalihoz tartozik. Az előbbin folyt a parti. Hatalmas csiszolt, vasúti talpfákból készült padok és egy asztal, na meg egy két személyes függőágy mindez egy lugas alatt amit valamiféle vadbab futot be szövevényes és sűrű módon. Minden ajtó tárva nyitva, emberek macskák szabadon garázdálkodtak jó nagy szabdságfeeling volt az egész. Miközben ment a dumcsi meg a kajálgatás, a kutyák be voltak zárva egy kennelbe, ami nem volt valahogy nagyon az ínyükre, nagyon is acsarkodtak egymásra és mindenki másra, aki a közelükbe merészkedett. Manolító (Marcela fia) persze élvezte a helyzetet és azt hitte, hogy majd ő lesz az irányítója a „bedugom a botot a kerítésen” játéknak, hát nem ő lett! Ahogy az egyik kezével a botot fogta és bizergálta a kutyát a másik kezével a kerítésb kapszkodott az egyik kutya kihasználta az helyzetet és belekapott az ujjába!Nem gyengén, a bal kezén a mutatóujj első percének fele a körömmel együtt az ebek martalékává vált. Pedig nem harci ebek vagy miegymás hanem egyszerűen állatok, akik nem szeretik ha basztatják őket. Játszani? Az más, de bottal piszkálni és ezen röhögni az köcsögség! Így gondolták Ők is és léptek az ügyben! Na innen egy kicsit megváltozott a dolog menete mert a Marcela és Manolító na meg a többi gyerek mentek a közeli kórházba mi meg Vranekkal maradtunk Rebeccával és fojtattuk a kajálást. Rebecca mikor mondtuk neki ,hogy kocsit akarunk venni, és azt is tudatuk vele hogy régit és olcsót mert nincs rá pénzünk. Annyit mondott hogy, mutat valamit nekünk…lementünk a garázsba és ott egy leponyvázott valamit kezdett el kicsomagolni ami nem volt más mint egy BMW Isetta (ejtsd:Izetta), Egy világháború után készült 3 vagy lehet, hogy 4 kerekű kiskocsi, tip top állapotban. Na persze eladni nem akarta nekünk csak megmutatni és elmesélni hogy az ő szülei ezzel mentek az esküvőjükre és hogy Rebecca apu milyen nehezen fért be a kocsiba Rebecca anyu esküvői szoknyájától. J. Telt múlt az idő, Mi jól elvoltunk kidumáltuk hogy mo-n nem sok minden változott a rendszerváltás óta, és hogy chilében menniyre más a helyzet. Rebecca van vagy 50 éves de nagyon jól látja dolgokat szerintem jól beszél angolul de a gyerekei mindig kijavítják őt. Van egy cége ahol a xerox termékeket fogalmaznak. Ja és folyton cigarettázik. A férjétől elvált 15 esztendeje és éli világát!
Volt már vagy éjfél mire Marcela telefonált hogy át kell menniük egy másik klinikára (a már említett sürgösségire) mert valami nem oké a kissrác ujjával. Ok semmi gond: mondta Rebecca és minket nagy szigorral beterelt a nappaliba (ahol az ezüst félkilós sarkantyúk voltak) és azt mondta, hogy itt alszunk és kész. Vranekkal néztünk mint a lukinyúl, de nem volt mit tenni minden parancsot ellentmondást nem tűrő hangon de kedvesen kaptunk uh engedelmeskedtünk! Megpihentünk volt már vagy fél kettő mikor Rebecca keltett miket, hogy itt a taxi(!) és hogy húzzunk haza J illetve a klinikára Marcelához és a fiához! Ok megyünk a klinikára, megtaláljuk Marcelát mondja, hogy odaadja kocsit és, hogy mi menjünk haza aludni Ő bent marad a fiával a korházban, és hogy holnap mindent folytatunk onnan ahol abbahagytuk. Még egy kicsit kavarogtunk a korház mélygarázsában ahol aztán megleltük a kocsit és hazahúztunk. Baromi fáradtan, ma reggel engem a takarítónő ébresztett nemrég és most várom Vranekot, hogy visszatérjen, mert elment Marceláékért a kórházba. Ennyi történt tegnap!

Remélem mihamarább befejeződik a dekkolás és megindulunk délnek.

Üdv mindenkinek!

M.