2008. jan. 2.

Nem nagyon írok felvezető szöveget csak néhány ismertető sort azoknak akik nem ismerik az alaptörténetet:

Nos, elhatároztuk hogy egy kicsit elmegyünk evezgélni a távoli vizekre, méghozzá a Dél-Amerikai kontinensre, Chilébe! Bejárva Chile hires és bővizi folyóit!

Az előretolt helyőrség és a beszivárgó csapat első fele Császár Gyuszi (továbbiakban CSASZI) már elindult a 2007-es esztendő utolsó hónapjának közepén és az általa küldött levelek alapján nem nagyon tölti hasztalanul az idejét. Ez sajnos jó és rossz tekintetben egyaránt igaz!

A második hullám Vrana Tamás(továbbiakban VRANEK) barátom valamint jómagam február elsején indulunk Párizs érintésével Chile fővárosába Santiago de Chilébe. Az útiterv szerint három valamint egy tizennégy órás repülés vár ránk az Air France égisze alatt! A jegyvásárlás külön történetet is megér mindhármunk esetében, de ezt a későbbiekben majd még leírom nektek!

Vranának és nekem még csak a készülődés jutott valamint az anyagiak összpontosítása a témára! A védőoltásokat és az utazás időtartamára szóló biztosítást a vonatkozó összegek ismertetésekor rögvest el is vetettük. Ezzel egy kissé megnőtt a kaland rizikófaktora
(életünk = lyukasgaras). De hát ez van! Egyébiránt a biztosítás, napi 1100 Ft körül lett volna extrém kiegészítőkkel együtt de hát bakker, 70 napra megyünk! Az oltások kb 25e-be fájtak volna de minekután nincs kötelező oltás amit igazolni kell hogy a seggedben van ezért erről is lemondtunk! Ez kb 100e forint megtakarítást jelent amiből már tudunk venni egy jó allapotú, használt kajakot odaát! A Csaszi is beszerzett magának egy használt Bliss Stick Mysticet hasonló összegért odakint.
Szóval, Amit viszünk: Ruhák: kb egy heti adag, azért ennyi mert nem nagyon akarunk mosni :-), evezős cuccok a lapát és hajó kivételével, egyéb outdoor kellékek, média: laptop, fényképelő, van vagy 30Co fok mostanában arra, azért egy bakancsot meg egy polárt bepakolok hátha megmászunk valami vulkánt arrafele mert az is van egypár hála istennek!
Szóval hogy legyen pénzem én egy csomó dolgomat, eladogattam jó gyorsan össze is jött a repjegy ára 270e Ft, és arra is rájöttem, hogy mennyi fölösleges szart összegyűjtöttem, amire totál nincs szükségem! A lényeg, hogy megvan a jegy! Vranának ilyen irányú anyagi problémái nem adódtak Ő dolgozik rendesen ezért van pénze. Három dologból nem engedtem: A bringám a paintball szerkóm és az evezős dolgaim hasznos és nagyobb értékű részei. Az utóbbiból a szemetet Bazsika és Kristóf tette magáévá fel, ezúton is köszönet érte hogy vásárlásukkal támogatták a Go2Chile alapot.

Jegyvásárlás: Csaszival való folyamatos egyeztetés után úgy döntöttem inkább bekérek jó néhány repjegyes ajánlatot és inkább azokból indulok ki mint a csalhatatlan: „van egy haverom aki tud…” megoldásból. Csaszi a vista mountex-es kirendeltségénél szerezte meg a jegyét 310e-ért és azt állította a repjegy dealer, hogy ennél olcsóbban csak tapadókoronggal a szárnyon lógva lehet elmenni Chilébe. Csaszi három átszállással jutott el oda ahova mi kettővel, és 40e-vel olcsóbban. Nem mondom, hogy átvágták csak hát a vista nagyobb árrésel dolgozik, mint a kínai piac(!) ahol mi vettük a repjegyet. Szóval Csaszinak már mindegy nekünk meg így sikerült. Az egyik ajánlattevő a VINA4 iroda jött elő a legjobb árral. Az elején furcsa volt hogy a kőbányai úton van az iroda de hát 2007-ben Magyarországon minden lehetséges. Az is volt! Vranekkal a Tigris (csájníz) piac előtt beszéltük meg a találkozót, átellenben az utazási irodának megjelölt házszámmal. Pénz a zsebben, kéz meg rajta mert amilyen arcok ott vannak bakker azt hittem, hogy jegy és lóvé nélkül megyünk haza! Természetesen késtem vagy 10 percet, szegény Vranek meg kint fagyoskodott a petárda árus „győzikék” között és folyamatosan instruált engem telefonon, hogy merre és hogyan kerüljem ki a parkóló őröket és egyéb vámszedőit az átlagpolgárnak ezen a környéken! Természetesen a telefonálgatást Vranek barátom a hidegre való tekintettel head settel bonyolította amely szemet szúrt a mindenféle és mindenfélével kereskedő nemzetiségieknek és már kezdték bekóstolni miszerint hogy: figye’má? Te nyominger (nyomzó. a szerk) vagy? A dologhoz hozzátartozik Vranekunk szőrrel benőtt ábrázata, sántikáló járása és full outdoor szerkója igencsak bevetési alosztályos külsőt kölcsönzött neki. Könnyűszerrel kimagyarázta magát a szorító romagyűrűből és megmenekedett kifent késeik elől. Lehet ha rosszul válaszol akkor nem telik bele fertály óra és máris valamelyik piaci gyrosos húspálcáján forog mint finom pitába való töltet! De nem! Megcsörgettük a repjegyes srácot Ő elmondta hogy merre hogyan és máris az irodában voltunk. Egy kínai és egy vietnámi nőci volt az operatív brigád és egy nagyon hosszú pókláb szerű újakkal megáldott vietnámi srác volt a tulaj! Fél óra baromkodás és komolykodás után kezünkben volt az elektronikus jegy, melynek valódiságát azóta 3 naponta ellenőrzöm az Air France telefonos ügyfélszolgálatán keresztül. Az air francos nő már hangról ismer a help desk másik oldalán! Fő a bizalom! Szóval relatív olcsón miénk a jegy! Érdekesség képpen az Air France ugyan arra a járatra amire mi is vettük a jegyet ugyanazon az economy osztályon a helyet 420e ért adja. Fene sem érti ezeket a lényeg hogy meg van a jegy és kész! Persze az utazási iroda nem a piacos kis bodegák közt van hanem az út másik oldalán a volt Ganz épületben ahol beszarás hogy mennyire be vannak rendezkedve a kínaiak! Látva azt a rendet, árú kínálatot, ami saját fajtájuknak szólt arra gondoltam van mitől fosnunk! Olyan élelmiszer üzlet volt ott hogy egy kaiser szintű közért elbújhatna mögötte. A zöldségek harapnivalóan frissek, a felüket még tv-ben sem láttam, ugyan ez a mindenféle tengeri kütyükkel meg csúszómászókkal, és a csúcs az hogy bakker van egy kínai tankönyv bolt is az emeleten, nem egy stand vagy egy pult ahol kínai nyelvű kiadványok vannak hanem egy egész bolt…mint a westendben a libri(!) Na meg persze minden más ami kell az élethez nekik a budapest nevű idegen bolygón. Vranekkal gyorsan vettünk sózott szilvát, meg kandírozott mangó héjjat és valami felismerhetetlen izét amit nem mertem megkostolni. Hozzáteszem, hogy ha a zacskójukra az van írva, hogy haribo akkor semmi gond, megeszi minden gumicukor őrült. De így hogy kínai írásjelek voltak rajtuk egy kissé más volt a felállás! Ennyit a mi repülőjegyünkről! A Csaszi féle jegy vásárlás sem volt semmi csak egy dologból sejtem ezt miszerint a Sao Paolo – Santiago de Chile jegyet a Csaszi egy kajakra cserélte :-) (!)

Ennyit előljáróban a következő irományban jönnek Csaszi levelei külhonból és az ottani állapotokról...
M

1 megjegyzés:

Grafogirl írta...

V�letlen�l akadtam r� a blogra! �lm�ny olvasni...:):) �n nemr�giben j�ttem haza Chil�b�l, szint�n az AirFrance-szal utaztam hasonl� �r� jeggyel ;) Eg�szen d�l-chil�ig jutottam Punta Arenasig, s�t m�g �szakra is. Hamarosan visszat�rek Santiagoba, ahol most m�r siker�lt megszoknom a chileiek h�lye akcentus�t! Tov�bbi j� sz�rakoz�st �s ha van egy kis p�nzetek pr�b�lj�tok ki a machas a la parmesana elnevez�s� kaj�t!